Egresi Antal blogja

Soroksár Önkormányzata nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Gáncs Péter urat a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspökét,

Radosné Lengyel Anna asszonyt az Evangélikus Egyház Déli egyházkerület felügyelőjét,

Győri Gábor Ádám urat a Pesti Egyházmegye esperesét,

Győri János Sámuel evangélikus lelkész urat,

Kiss Péter református lelkész urat,

Szerencsés Zsolt kanonok, esperes urat a Soroksári Nagyboldogasszony Plébániatemplom plébánosát.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, meghívott vendégek, kedves barátaim!

Megtisztelő, hogy meghívást kaptam az ADVENT –i áhítatra.

Soroksár Önkormányzata a megalakulását követően fontosnak tartotta és tartja a település területén működő felekezetekkel az együttműködést. Már az első képviselő testület Lehel László evangélikus lelkész úr és Ritter Dezső képviselő úr támogatásával az ökumenikus segélyszervezet, szeretetszolgálat családsegítő központját is segítette elindulni.

A szervezet sokat tett és tesz a soroksári rászorultak megsegítésében. Folyamatos és kimagasló az együttműködés a szervezet és az önkormányzat között.

Évek alatt megszámlálhatatlan mennyiségben osztottak élelmiszert, ruhát, nyújtottak segítséget a rászoruló családoknak, szenvedélybetegeknek, hajléktalanoknak.

Tisztelt Püspök úr! Kedves Egybe gyűltek! Miért mondom mindezt ADVENT idején?

Mert a mai morális és gazdasági válságban lévő országban szükség van az összefogásra, a példaképekre, a hit erejére.

Soroksáron elkezdődött valami, ami példát adathat mindenkinek. Soroksár Újtelepen a Fatimai Szűzanya Templom plébánosa Király Attila úr lehetővé teszi, hogy a református Egyház helyi közössége Isten tiszteleteit, rendezvényeit a katolikus templom közösségi helyiségeiben tarthassa, Szerencsés Zsolt úr a Soroksári Nagyboldogasszony Plébániatemplom plébánosa befogadta a Pesterzsébeti Evangélikus Egyház község soroksári gyülekezet tagjait, hogy itt dicsérhessék az Urat.

Látva ezt a magasztos példát Soroksár Önkormányzata 2011 –től a helyi egyházak együttműködésével

részt vesz közösen, intézményesített formában az állami ünnepek megrendezésében, az egyház világi rendezvényein.

Kezdeményeztük, hogy az önkormányzat és a különböző felekezetek között létre jöjjön egy kulturális megállapodás, melyet elsőként az Evangélikus Egyház írt alá.

Ezzel is példát mutatva a lakosságnak, hogy összefogással és a hit erejével előrébb lehet jutni még akkor is, ha vannak különbségek. Remélem, folytatódhat tovább ez a folyamat.

Fontosnak tartom, hogy az egyházak képviselői lépjenek ki a templomok falai közül és mutassák meg

a közömbösöknek, az elcsüggedteknek, hogy milyen fontos a hit és hinni Istenben. Tudom, hogy ez ma nem egyszerű feladat.

Először az elesettek, a szegények, a rászorulók, a betegek majd később a társadalom többi tagja is ráébrednek arra, hogy az anyagi világon kívül van más is, ami reményt adhat számukra.

Sajnos a csillogás, a futó fények, a médiában látható, hallható délibáb elvonja a figyelmüket a Világ Világosságának eljöveteléről.

Nem lehetett véletlen, hogy Isten egyszülött gyermekét, Jézus Krisztust egy szegény családba hozta le közénk.

Éppen ezért a ma emberének a figyelmét fel kell hívni a hit, a remény és a szeretet erejére, a család szerepére, egységére, az abban rejlő végtelen lehetőségre.

Soroksár Önkormányzata is ezt teszi, akkor, amikor ADVENT idején az általános iskolás gyermekek részére Betlehemkészítési pályázatot ír ki most már második alkalommal.

A gyerekek, a szülők, a nevelők együttes munkája közösség formáló, és az együtt végzett munka örömével közösen élhetik meg Karácsony jelentőségét, és a család szerepét.

Köszönetet szeretnék mondani a kerületi egyházak vezetőinek, hogy Soroksár Önkormányzat

munkáját a lehető legnagyobb támogatásukkal segítik.

Erős vár a Mi Istenünk!

Még egyszer köszönöm a meghívást, az Ádvent hátralévő idejében békés felkészülést, nyugodt várakozást és Istentől Áldott békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok.

Tisztel Igazgató asszony, Hartung Sándor festőművész úr! Tisztelt kiállítást látogató, művészetszerető Közönség, kedves jelenlévő Vendégek, Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel és nagy szeretettel köszöntöm Önöket itt Soroksáron, az idén 15 éves Galéria ’13-ban, Hartung Sándor kiállításának megnyitóján. Ez a megnyitó nem csak természetében különleges, hiszen egy világszerte elismert festő képeit tekinthetjük meg az este folyamán, de ezen túl a Művész úr 50.-ik születésnapját, a Galéria ’13 15 éves évfordulóját és a Festészet Napját is együtt ünnepelhetjük.

Engedjék, meg hogy egy idézettel köszöntsem Önöket!

„Magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését.”

Úgy gondolom, Gogol szavai tökéletes módon leírják, hogy a művészet miként is tud részévé válni az életünknek. Mind a művelőknek, mind a csodálóknak is. Komoly gondolatok, üzenetek átadására és közvetítésére képes a művészet minden ága.

Talán ezek az eszményi gondolatok azok, amelyek az embert különbé teszik. Képes a lelket ápolni, kezelni és fejleszteni egyaránt.

A művészet felelősséggel is tartozik, hiszen az ember lélektani, kulturális fejlődéséért felel, mert az egyént itt érő behatások az ember személyiségét formálni, finomítani tudja.

A festészetet talán úgy tudnám értelmezni, amely színvilágában, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket és érzeteket képes közvetíteni a néző felé, amelyet szavakkal nem tudunk elmondani, kifejezni.  A szemet gyönyörködtetni, s a szemet elvarázsolni nehéz feladat, hiszen sok inger éri a hétköznapokban is, ellenben egy új világot tárni elé és megmagyarázhatatlanul lekötni a figyelmét óriási kihívás, amelyre a festészet egyedüli módon képes.

Megtiszteltetés, hogy köszönthetem a mai napon Hartung Sándor festőművész urat, akinek 50. születésnapja alkalmából  egy ilyen színvonalas és színes kiállításnak lehetünk szemtanúi.

Hartung Sándornak immáron harmadik alkalommal nyílik kiállítása a Galéria ’13-ban, hiszen 1999-ben és 2007-ben is a soroksári lakosoknak már szerencséje volt bepillantást nyerni a művész úr munkásságába.

 Az ember életében sok dolgot tapasztal, évről évre bölcsebb s tisztánlátóbb lesz. Ezek a jelek egy átlagos ember életében is könnyen észrevehetők, de egy művész munkásságában látni, ahogy az évek telnek felemelő, elképesztő és lenyűgöző.

Talán saját koromból kiindulva is könnyedén kijelenthetem, hogy az idő múlásával, nem a megszerezett tudásra vagyunk büszkék, hanem a világ még általunk fel nem fedezett oldalára vagyunk mérhetetlenül kíváncsiak.

 Festészetében számomra az a megkapó és felfoghatatlanul egyedi, ahogy az álmokat és a valóságot egyszerre tudja képeiben megmutatni.

Képei minden alkalommal új és új élményt nyújtanak számomra. Hartung Sándor, sok díj és a számos kitüntetés büszke tulajdonosa, de egyet a díjak közül kiemelnék, amikor 1999.-ben Soroksár Önkormányzata „Soroksárért” érdeméremmel tüntette ki. De nemcsak Soroksár, hanem Pesterzsébet is magáénak vallja művészetét, szellemiségét. Alkotóművészi nagyságát azzal is bizonyítja, hogy munkássága nem szétválaszt, hanem egybeköt. Bízom abban, hogy nem csak a díjak, de az emberi kapcsolatokon keresztül is érzi a festőművész úr, hogy nagy tiszteletnek örvend, itt Soroksáron is.

Az ünnepeltet köszönteni szokás és ezért is jöttünk össze. De igazi ajándékot ma az itt jelenlévők tőle kapnak. Képeinek, alkotásainak bemutatásával – vélem - mindenkinek örömöt, felüdülést, megnyugvást, kikapcsolódást fog jelenteni. Köszönjük.

Tisztelt Művész Úr, Kedves Sándor Isten éltessen sokáig. Kívánok neked a magam és Soroksár Önkormányzata nevében jó egészséget, sok sikert és hivatásod tekintetében további szárnyalást. Könnyedén, ahogy a gyermeki pillangók emelkednek a magasba. Gondtalanul.

Egyúttal gratulálok Sasvári Ilona igazgató asszonynak munkásságához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Bántalmazták a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének elnökét!

A tegnapi nap folyamán sajnálatosan értesültem arról, hogy Kerényi András urat, a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének vezetőjét, támadás érte.  Két fiatal férfi bántalmazta a 62 éves elnököt. A támadókat a rendőrök előállították a XX. és a XXIII. kerületi rendőrkapitányságon, majd az elszámoltatásuk is megkezdődött.

Az elkövetők egyike egy 21 éves F. Márk nevű férfi, akiben az elnök úr felismerte szidalmazóját és bántalmazóját, a másik pedig a 20 éves P. Tibor, aki segédkezett a bűncselekmény végrehajtásában.

Szerencsére Kerényi András úr, orvosi ellátást igénylő sérülést nem szenvedett el, ellenben számomra hihetetlen és megdöbbentő, hogy ilyesmi előfordulhat a 21. században, Magyarországon.  Személyesen is ismerem az elnök urat és egy barátságos, kedves embernek ismertem meg. Ez még megrázóbbá teszi számomra a támadást.

Őszintén remélem, hogy Kerényi úr a lehető leggyorsabban felépül sérüléseiből, és az elszenvedett traumából, sokkból.

A zsidók szörnyű sorsuknak sebeit, hegeit mai napig magukon hordják, a történelemben elszenvedett borzalmak megpecsételték az életüket, és mégis a napjainkban is indokolatlan támadásoknak vannak kitéve.

Őszintén remélem, hogy hazánk egy diszkriminációtól mentes országgá tud válni, ahol sem vallási sem faji alapon való megkülönböztetés nem tud érvényesülni.

Remélem azok a politikai erők, amelyek a diszkriminatív érzeteket támogatják, szembesültek azzal, hogy a gyűlöletkeltésnek nagyon komoly és veszélyes következményei vannak.

Köszönetemet szeretném viszont kifejezni a rendőrségnek, hogy a gyors és hatékony munkájuknak köszönhetően a támadók kézre kerültek.

Kedves jelenlévők, Soroksáriak!

Tisztelt emlékező közösség! Kedves egybegyűltek! Soroksáriak!

Az életem során gyakran találkoztam egy mondással, amely mindig visszaigazolást nyert. Ez a mondás így hangzik: „A történelem az élet tanítómestere”. A magyar és a világtörténelemben egyaránt van sötét folt, melynek terhét mind a mai napig cipeli minden ember, és minden nemzet.

A múltban olyan szellemiség volt képes elterjedni, amely a puszta származás alapján embereket ítélt halálra. A mai napon közösen emlékezhetünk Soroksáron is azokra az ártatlan, és kiváló emberek tömegeire: szakemberekre, művészekre, alkotókra, magyar honfitársainkra, akiket kizárólag a származásuk alapján küldtek a halálba. Emlékezünk azokra a zsidó származású emberekre, akiket az akkori vezetés szolgáltatott ki a megsemmisítésnek.

Emlékezünk a Soroksári zsidókra, akik itt éltek közösségünkben, és annak szerves részét alkották. Az erzsébeti zsidóság már az 1870-es években létrehozta a hitközséget. Az itt létrejött aktív vallási és kulturális élet a Soroksáron élő zsidó származásúakat is összekovácsolta. A II. Világháború szörnyűségei, rémtettei következtében a dél-pesti régióban élő zsidó lakosságot is gettókba tömörítették, és elhurcolták. A mai napon róluk, és rájuk emlékezünk, nem csak a keserű és értelmetlen halálukról, hanem az azt megelőző boldog békés életükről is! Köztudott, hogy a náci eszme beszivárgását megelőzően, hazánk, és népünk mindig befogadó, toleráns és nyitott volt más népek, más kultúrák, más vallási közösségek irányában is. Ma sincs ez másként. Őszintén remélem, hogy a magyar nemzet egyszer megszabadulhat majd attól a bélyegtől, amelyet ez a vészkorszak ragasztott rá. A világ újra rádöbben, és felismeri, hogy a magyar ember, a magyar nép nyílt szívű, befogadó, megértő, segítőkész. Minden emléknapnak, mint a mainak is, szerepe van a jelen alakításában, formálásában. A komoly gazdasági, és morális problémákkal küzdő korunkban nem csekély erőfeszítésekre van szükség a múlt valóságának őszinte megismerésére, és arra, hogy a múlt hibáinak feltárásával tanulni tudjunk a történelemből. Minden okosan gondolkodó nemzet, amely élni akar, tudja, tisztában van vele, hogy az elmúlt korok csodáit is, szörnyűségeit is, bűneit és szabadulásait meg kell ismertetni az ifjabbakkal, tanítani kell az új nemzedékeknek.

Ez a tanítás, ez a nevelés nem lehet pillanatnyi érdekek függvénye. Csak akkor szabadító, csak akkor mutathat egy egészségesebb, szebb és jobb jövő irányába, ha a tiszta és teljes igazságot adja tovább. A mai napi megemlékezés is ezt a célt hivatott szolgálni! Tisztelt emlékezők! Egy országot el lehet foglalni fegyverrel, de hazát csak az élete árán nyerhet az ember – tartja egy régi bölcsesség. Akkor lesz hazánk, ha élni tudunk benne. Ha élni tudunk együtt, egymással, egymásért – és ha kell, ki tudunk állni a másikért, egymásért. Addig lesz hazánk, ameddig nem feledjük el, hogy összetartozunk. Ha úgy gondolkozunk, úgy cselekszünk és úgy élünk, hogy összetartozunk. Addig marad szép és gyönyörű Magyarország, ameddig mi mindannyian, akik itt élünk megleljük honunkat e hazában. Amíg emlékezünk az áldozatokra, akiket elvittek, és soha nem térhettek vissza. Beszélünk azokról is, akik borzasztó kínok és szenvedések után hazatértek, ahogy Radnóti írja: a lángoktól ölelt kis országba, hogy az életüket itt éljék le. Emlékezünk azokra is, akiknek nem jutott sírhely. Az ő emlékük is legyen áldott. Emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell, mert csakis a történelem, a velünk élő régmúlt idők pontos ismeretének birtokában alakíthatjuk a jövőnket. Azt a jövőt, ami mindannyiunk emberséges együttműködésének, egymás iránti kölcsönös tiszteletének, és az általunk elvégzett munkának az eredményeként születik meg.

Őszintén remélem, hogy a mai napon erőt tudunk meríteni a múlt borzalmaiból. Láthatjuk, hogy az összetartás, a barátság és a kitartás mire képes. Erőt ad. Erőt, melynek segítségével ma itt a sírkertben leróhatjuk kegyeletünket a múlt áldozatai előtt. Minden időben, így napjainkban is fel kell venni a küzdelmet a gyűlölködés, a gyűlöletkeltés minden formája ellen. Magyarország kormánya is küzd a téves eszmék terjedése, felerősödése ellen, intelemre és óvatosságra intve mindenkit. Helyes ítélőképességgel kell felmérnünk minden helyzetet, hogy meg tudjuk különböztetni a valós veszélyt, és valós támadást a kovácsolt, túldimenzionált problémáktól!

A II. világháború előtti időben elhatalmasodó nyomor, és a mindenhol jelen lévő válság is közrejátszhatott a zsidóság megítélésében. Lehetnek emberek, akik a gondok, nehézségek eredetét másokra fogják. Mások hibáztatásával próbálják megérteni a problémákat, magyarázatot találni a nehéz helyzetekre. Napjainkban is vannak olyanok, akik hasonló elvek mentén vélekednek, hibáztatnak másokat. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt az efféle hangok felerősödhetnek. Közös feladatunk, hogy legyen az bármilyen szélsőséges megnyilvánulás is, határolódjunk el tőle, és lépjünk föl ellene.

Babits Mihályt idézem: ” ma senki sem él azokból, akik kétszáz éve éltek e hazában: de ugyanaz a nép vagyunk, mert emlékezünk. A jelent csak a múltból lehet megérteni: a jövőt csak a múlt alapjára felépíteni.”

Végezetül szeretném megköszönni Kerényi András elnök úrnak a meghívást, és a felkérést. Köszönöm, hogy Önökkel közösen róhattam le tiszteletem a múlt áldozatai előtt.

Budapest, 2012. július 5.

Lezárult az "Egészség nevelési" uniós programsorozat a Grassalkovich Antal Általános Iskolában! Örömömre szolgál, hogy rendkívül sok pozitív visszajelzés érkezett.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy betekintést nyertem a programba és láthattam, hogy nem csak a gyermekek hanem a tanítók és szülők egyaránt sokat tanultak. A résztvevők, segítők és az otthoni családtagok  nem csak  sok új információ birtokába kerültek, hanem az itt hallottakat életvitelszerűen be tudták építeni a mindennapjaikba.

Egészséges táplálkozás

Az egészség a legfőbb emberi érték, amely nemcsak a betegség hiányát, hanem a teljes testi, lelki és társadalmi jólétet is jelenti. Egészségünk megőrzése egyéni felelősségünk, de nemzeti ügyünk is, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt három évtizedben folyamatosan romlott Magyarország lakóinak egészségi állapota. Gyermekink egészségért ellenben mi, felnőttek vagyunk felelősek. Szülők és tanítók egyaránt komoly felelősséggel tartoznak a kisdiákok felé azért, hogy egészséges felnőttek válhassanak belőlük.

A gyermeket az iskolában sok hasznos tanáccsal látják el,  fontos, hogy ezek a tanácsok, javaslatok otthon is visszaigazolást nyerjenek, vagyis ami az intézményben elindul, otthon kell folytatódjon, hiszen a családban  látottak mindig erősebben befolyásolják a gyermekek  életét.

Pontosan emiatt nagy örömmel számolhatok be, hogy sikeres és eredményes volt az Egészségnevelési program.  Azokra a pozitív eredményekre és elért változásokra az ember mindig kiemelten büszke, amelyek gyermeke egészségével, életével kapcsolatosak. Sikeressége jól kimutatható: a programban résztvevő gyermekek hozzáállásában, ismereteik nagyságában és a sorban álló kisdiákok számában, akik hasonlóképp szeretnének megismerkedni ezzel a programmal. A résztvevő diákok megismerkedhettek az egészséges ételekkel, megtanulhatták, hogyan kell tudatosan vásárolni, vásárláskor szelektálni.  Ezen tudatossághoz társul az önkontroll, amely hasonlóképp kiemelt jelentőségű.

 A sport talán elengedhetetlen része az egészséges életmódnak. Nemcsak hasznos szabadidőtöltés, amely életünkre, testünkre és egészségünkre jótékonyan hat, hanem kellemes időtöltés, amelyben örömünket tudjuk lelni. A csapatszellemiséggel való azonosulásra, ismerkedésre, barátok szerzésére és komoly pozitív tulajdonságok megszerzésére ad lehetőséget. Jellemünket kitartóvá, magabiztossá és felelősségteljessé teheti, vagyis csakis pozitív irányba tudja formálni.

Felismerni az egészségünk épségének fontosságát egyszerű feladatnak bizonyul, de sokszor a felismerés után, valós és markáns változtatásokat véghezvinni talán már annál nehezebb. A szürke hétköznapok, esetleg a megszokottság, a rutin miatt, de elképzelhető hogy az akaraterő hiányától nem tudunk sikeresen változtatni életmódunkon. Nem szabad elfelejtenünk, hogy változtatni sosem késő!

Védnöki köszöntő

„Ép testben ép Lélek.” tartja az ősi mondás, így a sport és a nevelés kérdése is kéz a kézben jár az idők kezdete óta.

A sport, az élet egyik legnagyobb tanítómestere. Életünk során, szüleink és tanítóink bölcs intelmein túl talán a legerősebb nevelő hatással rendelkezik. Képes megtanítani, tisztelni azokat az értékeket, amelyek nélkül az életben nem tudnánk megállni a helyünket. Tisztelni a kemény munkát és a tudást, amelynek a gyümölcsét senki nem veheti el, hiszen a tudás, amit megszerzünk, örökre miénk marad. A sportolók között igazán, csak nyerteseket találunk. Nyerteseket, akik olyan jellemvonásokkal és tulajdonságokkal vannak felvértezve, amelyeket egy életen át tudnak sikeresen kamatoztatni. Fontos, hogy meg tanulnak igazán hinni magukban és hinni a befektetett munka valós erejében. A sport feléleszti az emberben a tudásvágyat, hiszen nem csak testi, de a szellemi és lelki fejlődést is elősegíti. Ez a tudásvágy és megfelelni vágyás az élet minden területére kiterjed, hiszen a sport hatására minden élethelyzetből és szituációból, a maximumot szeretnénk kihozni.

A Soroksári Súlyemelő és Szabadidősort Egyesület évek óta ebben a mentalitásban végzi sikeresen utánpótlásának nevelését. Igazán büszkék lehetünk, hiszen nem csak Soroksárt, de az egész országot is sikeresen képviselik. Nagy örömömre szolgál, hogy védnöke lehetek a XV. Soroksár Kupa Súlyemelő Nemzetközi versenynek. Komoly visszajelzés ez, az egyesület és Soroksár számára, hogy ennek a rangos nemzetközi sportrendezvénynek lehetünk házigazdái. A sok nehézség ellenére, a sportegyesület vezetősége mindent megtesz azért, hogy ez a színvonalas súlyemelés oktatás fennmaradhasson. Köszönt és tisztelet illeti a vezetőket és a kitartó sportolókat.

Őszintén kívánom az egyesület minden tagjának, hogy ez a lelkesedés, sok munka és kitartás, amiről tanúbizonyságot tettek, meghozza azt a várt eredményt, amire vágynak! Továbbá kívánom, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodjon minden résztvevő.

Tisztelettel:

Egresi Antal

alpolgármester

Tisztelettel köszöntöm Soroksár Önkormányzata nevében a megjelent alkotókat és a kedves műértő közönséget!

A művészet önkifejezés, önmegvalósítás. Minden alkotás sajátos, igazán egyedi üzenettel bír. Mindig örömmel tölt el, mikor látom az emberi alkotó erő nagyságát.  A hosszúnak tűnő szürke hétköznapokban nagy csoda mikor valami új születik. A művészet az a színtér, amely mindenki számára lehetőséget biztosít arra, hogy valami újat alkothasson.  Egy világot nyit meg nem csak alkotói, hanem csodálói előtt is. Ismeretlen, káprázatos és egyedülálló világról beszélhetünk, amely az emberi képzelőerő végtelenségével elevenedik meg minden pillanatban. Úgy gondolom, ezt az alkotó képességünket az élet minden területére szükséges lenne kiterjesztenünk. A produktív tevékenység mindig és mindenütt időszerű. 

A kézműveskedés, varrás, hímzés is a művészet egyik sajátos ága.  A régi népi hagyományokból ered, hogy a nők a tél eljöveteltét követően, kézműves munkákba kezdenek. Ez a hasznos időtöltés, boldogsággal és örömmel tölti el alkotóját és annak közvetlen környezetét. Jó látni az embernek, hogy mire képes, és jó dolog örülni a másik sikerének is. Pontosan emiatt tölti el boldogság az én szívemet is, hogy megtekinthetjük a művészet ezen ágának káprázatos gyümölcseit. Fontos kiemelni, ennek nevelő hatását is, hiszen ez egy jó példát mutat a gyermekeknek, hogy hogyan tudják konstruktívan és hasznosan eltölteni szabadidejüket. Nem feledkezhetünk meg nyugtató hatásáról sem, hiszen ez az elfoglaltság képes elfeledtetni velünk a problémáinkat, képes kikapcsolni és átadni minket a nyugalomnak, békének és a gondtalanságnak.

Zárásul egy Weöres Sándor idézetet szeretnék felolvasni Önöknek:

„Mi  a művészet? - Ez a mértéktelenül szabad valami, amelynek egyetlen feltétlen kötöttsége sincs, de határtalan szabadságában akármilyen kötöttséget elbír? Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! 

Kedves Soroksáriak!

Nagy örömömre szolgál, hogy 1848 hőseinek tiszteletére rendezett helyi megemlékezésünkön nagy számban vettek részt. Ezúton szeretném megköszönni minden fellépőnek, közreműködőnek, hogy segítségükkel és kiváló produkcióikkal hozzájárultak a megemlékezés színvonalas és sikeres megszervezéséhez.

Továbbá megosztom Önökkel a köszöntő beszédemet is.

Tisztelt Országgyűlési Képviselő urak, Képviselő asszony, Jegyző asszony, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket Soroksár Önkormányzata nevében ezen a reményteli, hittel és tisztelettel övezett márciusi napon, amely a magyar történelem egyik, talán legfontosabb, és legkimagaslóbb eseményének az emléknapja.

A tavasz érkezése a természetben fellelhető káprázatos változásokban könnyen felismerhető. Ilyenkor azonban nem csak a természet, hanem mi emberek is megújulunk. Nyitunk a világ felé, erőre kapunk, és megújult erővel ismét nekilátunk környezetünk rendezéséhez. 1848-ban sem történt másként. Párizsból egy hullám indult el, amely egész Európa gondolatiságát felvirágoztatta. Olyan szellemiség terjedt el, amely a szabadságot, a hazaszeretetet, az összetartozást és az egyenlőséget hirdette. Felkeltette a nemzeti érzés, az önrendelkezés kimagasló eszméjének az igényét.

Magyarországon is gyökeres változások következtek be, amikor a szabadság gondolata feléledt a magyar emberekben. Az akkori küzdelmek ma is egyfajta példaként szolgálnak. Az elégedetlenség, a széthúzás idején a szabadság lelkesítő gondolata képes volt egyesíteni a nemzetet, bennünket, magyarokat.

Történelmünk egyik legszebb és legkiemelkedőbb fejezete az 1848-as forradalom és szabadságharc. A polgári átalakulás, az össz-nemzet iránti vágy, és az érte folytatott hősies küzdelem a mai napig példa mindannyiunk számára.

 Erőt ad, eleven erőt. E nagyszerű forradalmunk és szabadságharcunk emlékéből tudunk erőt meríteni, és hitet. Hittel és megújult erővel mi magyarok csodákra vagyunk képesek. Élni az igazi, a valós értékek mentén.  Láthattuk, hogy 1848-ban milyen változtatásokra volt képes az ember. Képes akkor, ha összefog, és közösen munkálkodik a jövőn.

Tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk elődeinknek. Örökségül kaptuk a szabadságot, amely    számunkra természetesnek tűnik.  Hőseink emlékének, önmagunknak és a jövő nemzedékének azonban mi tartozunk.  Tartozunk azzal, hogy az adott lehetőségeinkkel élni merjünk, és okosan éljünk azokkal.

Március 15-e egyik legfontosabb üzenete az, hogy hazánk és a nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, egymást segítve haladjunk előre.

Március 15-e azt üzeni, hogy: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most, vagy soha!”

1848.olyan örökséget hagyott ránk, melyet ápolni kötelességünk.        

Becsületbeli kötelességünk. Minden időben. Napjainkban is.
Nemzeti öntudatunk egyik alapvető pillérjeként szolgál ez a dátum.
1848-ban új Magyarország született. A nemesség, a polgárság, a parasztság, az egész társadalom közös összefogásával, érdekegyeztető politikájával lefektették a polgári Magyarország alapjait. Az országgyűlésben az április 11-én meghozott törvények értelmében egy-csapásra Európa legkorszerűbb polgári demokráciáját hozták létre. Az újra megerősödő elnyomó hatalom vazallusai azonban el akarták perelni az országtól ezeket a jogokat. A nemzet fegyvert fogott.  Nemcsak a magyar, de az európai történelemben is példátlan összefogás valósult meg. Egyedülálló. 

Ma lenne akaratunk, erőnk, bátorságunk? Pedig a túlerő akkor sem volt csekélyebb.

1848. március 15-e. E dátum hallatán bizakodással telik meg a szívünk. Felemelő érzés.

Újra és újra, ma is tisztelettel emlékezünk, és a hőseinkre kegyelettel gondolunk. Legyen áldott az emlékük!

Vörösmarty Mihálynak a hazaszeretetről írt – napjainkban is időszerű - vallomását idézem:

"Szeresd hazádat s ne mondd:
A néma szeretet
Szűz, mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem véthetett.

Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd;
De a hazát könnyelműen
Kockára ki ne tedd."

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

Budapest, 2012. március 15.

Kedves Soroksáriak!

Az év utolsó és első napja mindig különleges, valaminek a befejezése és egyúttal a kezdete is. Ilyenkor általában számvetést készítünk a tavalyi évről és próbálunk tanulni az elkövetett hibáinkból. Szilveszter éjszakája, az újév eljövetele mindenkire ösztönző hatással van. Az emberek ilyenkor sok fogadalmat tesznek és igyekeznek életük minden rossznak vagy csak éppen hiányosnak vélt momentumán változtatni, vagy esetleg új célokat kitűzni. Bár erről én másképp gondolkodom, hiszem, hogy célok nélkül az ember elvész. Mindig kell egy hajtóerő valami motiváció, amely az embert előbbre és előbbre viszi. Céljaim markánsak és jól megfogalmazhatók, mindig igyekszem a realitások mentén meghatározni azokat, habár a végrehajtásuk igényel némi rugalmasságot. Céljaim között első helyen továbbra is Soroksár rendbetétele és helyes eredményekben gazdag racionális működtetése áll. Véleményem szerint, nem csak kerületünk, de az egész ország és az egész világ nehéz gazdasági helyzetben van. Mégis a célom és a Soroksári Önkormányzat célja, hogy minden nehézség ellenére tudjunk előrehaladni, sikereket és jó eredményeket elérni. Az elmúlt esztendőben az Önkormányzat sok nehéz megpróbáltatáson ment keresztül, mégis sikerekkel vette ezeket az akadályokat.  Idén is sok színes és érdekes programmal készülünk a Soroksáriak számára. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, hogy szórakozási lehetőséget biztosítsunk az itt lakóknak. Szeretnénk, hogy Soroksáron egy pezsgő közösségi élet maradjon fent.  

Mindenkinek Sikerekben és Szeretetben Gazdag Újévet Kívánok!

Kedves Soroksári lakosok!

Az ünnepek közelednek, mindenki lázasan készül a karácsonyra és izgatottan várja, hogy szeretteivel tölthessen el egy kis időt.

Ezzel pontosan én is így vagyok, de mindezt megelőzően szeretnék így az év végéhez közeledve egy kis beszámolót nyújtani Önöknek.

A 2011-es év sok szorgos munkával telt, de úgy érzem, hogy eme nehéz gazdasági helyzet ellenére is sikereket értünk el. Számos olyan rendezvény került megszervezésre, amely az előző évekhez képest, sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett. Ezek közül több, például az Augusztus 20. és a Soroksári napok is teljesen új formát öltött. A nemzeti hősök és események tiszteletére rendezett megemlékezésekre is többen látogattak el, így kifejezvén hálájukat és odaadásukat a haza és történelmi hőseink felé.

Nagy örömömre szolgál, hogy idén első alkalommal megrendezhettük az adventi vásárt, amely a vártnál is nagyobb sikert hozott. Az embereket kizökkentette a szürke hétköznapokból és helyette szeretetet, odafigyelést csempészett ebbe a zord téli időszakba.

Látni, hogy az emberek nyitott szívvel állnak meg és érdeklődnek a másik iránt, nagy boldogságot jelent számomra, hiszen ebben a felgyorsult világban sokszor megfeledkezünk a legfontosabb értékekről, a tiszta és őszinte emberi kapcsolatokról. A vásár és a karácsonyi előadások mind meghozták a szent ünnep hangulatát. Ezúton is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, hiszen a soroksári Advent rendezvény sikere egy igazi összefogás eredményként jött létre.  Hálával tartozom minden soroksári intézménynek, iskolának, óvodának, civil szervezetnek, nyugdíjas klubnak, kisebbségi önkormányzatnak, gyermeknek, szülőnek és pedagógusnak azért, hogy segítettek létrehozni ezt a csodálatos adventi vásárt. Továbbá köszönettel tartozom a polgárőrség és rendőrség tagjai számára is, akik mindennek a rendezvénynek a békés lebonyolításához hozzájárultak. A Galéria ’13 és a Táncsics Mihály Művelődési Ház lelkes tagjainak is köszönöm, hogy a vásárban és az esti műsorokban is nagy szerepet vállaltak.

Mindenkinek nagyon Boldog Szent Karácsonyt és Szeretetben, Sikerekben gazdag Újévet kívánok!

December 7-én, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a nyugdíjas pedagógusok karácsonyán én mondhattam köszöntőt. Az itt elmondott beszédemet megosztom Önökkel is.

Köszöntöm a kedves pedagógusokat és mindazokat, akik a karácsonyi ünnepséget megtisztelik a jelenlétükkel!

Melegség tölti el a szívemet, hogy e jeles alkalommal én mondhatok köszöntőt.

Tudjuk, hogy a pedagógusok gondoskodása, törődése, odafigyelése minden ember életében nagyon fontos, és mindig kedves emlék marad. Természetesen így van ez az én életemben is. Egy csodálatos emlék számomra.

Karácsony közeledtével, ebben a rohanó világunkban megállunk egy-egy pillanatra, és számvetést készítünk az elmúlt évről, vagy éppen talán az egész életünkről. Felidézzük a legszebb pillanatokat. Azt a sok szépet és jót, melyet elraktároztunk magunkban, amely jót tett a lelkünknek, és amelyre szívesen gondolunk. Visszaidézzük, hogy ebből meríthessünk erőt az újesztendőben, és az elkövetkezendő időszakban is.

Karácsonykor a keresztény- keresztyén világ Jézus születésére emlékezik. Az Adventtel megkezdődik az új egyházi év. A sötétség megszűnésének reményével őszinte, tiszta szívvel várjuk a Világ Világosságának az eljövetelét. Az adventi gyertyák meggyújtása jelképezi az éltető fényt, amely mindent képes megvilágítani.  

Az ünnep hangulata megdobogtatja a szíveket, megszólítja a lelkeket. Jobban odafigyelünk egymásra, miközben arra gondolunk, mit nyújthatnánk szeretteinknek, és mindazoknak, akik fontosak a számunkra. Ez a mi legfőbb, mondhatjuk legemberibb értékünk.

Egymás felé fordulunk és átgondoljuk, mit cselekedtünk helytelenül, és ezen miként változtathatunk. Most, amikor ismét nehéz helyzet előtt állunk, és amikor szinte összezavarodni látszik körülöttünk a világ, a legtisztább emberi érzésekre van szükség, és egyre nagyobb szüksége mindenegyes embernek. Csak úgy tudunk túljutni a nehézségeken, ha elindulunk egymás felé, és segítő kezet nyújtunk embertársainknak.

A pedagógusok az egész életük során szeretettel, odafigyeléssel veszik körül a környezetükben lévőket, bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki és tartanak fenn. Belőlük a kisdiákok felé áradó szeretet szinte természetes.

Nemcsak Karácsonykor, hanem az év minden napján a szeretet és megértés szellemében élnek. Arra törekszenek, hogy ezt a szellemiséget, gondolatiságot, érzelemvilágot adják tovább az ifjabb generációknak. Értékes munkájuk sosem merülhet feledésbe, hisz mindenegyes kisdiák boldogulása, vagy sikere az életben az ő munkájuknak is köszönhető.

Tisztelt pedagógusok! Az Önök munkásságának az értéke szinte felbecsülhetetlen, hiszen munkájuk eredménye a szorgos kisdiákokból felcseperedő, mára már felnőtt emberek személyében pompázik, mint a gondos kertész szemében a virág. Azok a jó tettek, kiváló sikerek, amelyeket elértek, az Önök értékes munkájának is köszönhető. Sokszor elég egy kis bíztatás, egy kedves odafigyelés, amit talán mástól nem kap meg az ember, csak a tanítójától. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak a diákok érezték a pedagógusokból áradó szeretetet, Önök visszakapták azt a gyermekektől. Mindannyian tudjuk, hogy csak az kaphat szeretetet, aki adni tud. A pedagógusok pedig ennek a tudásnak felső-fokon vannak a birtokában.   A viszonzott szeretet pedig az olykor oly nehéznek tűnő pillanatokat talán megszépítette.

Úgy gondolom, hogy nem a drága ajándékok jelentik az igazi szeretetet. A szeretet a szívünkből árad. Az igazi szeretet az, amit önmagunkból és tiszta szívvel adunk. Egy tanár kedves szava, gyöngédsége, törődése, dicsérete sokszor többet ér, mint bármilyen gazdag ajándék, amit egy gyermek kaphat.

Az az ember, aki nemcsak öncélúan, saját magának él, hanem igazi harmóniát tud teremteni a környezetében, és képes arra, hogy szeretettel forduljon az őt körülvevőkhöz, az bizton számíthat arra, hogy hozzá a későbbiekben is mindenki hálával és szeretettel közeledik. Ezt nemcsak hiszem, hanem tudom.

Ott, ahol harmónia, rend, béke és szeretet van, meghitt, bensőséges kapcsolatokat lehet teremteni és fenntartani. Lelki közösségben jól érzi magát az ember. Élményt nyújt, gazdagabbá tesz. Ezért vagyunk most itt mi is.

Találkozni a régi munkatársakkal, kollégákkal. Emlékezni a múltra, és emlékeztetni a jelen pedagógusait arra, hogy a jól felépített munkájukat folytassák tovább. Bíztatni őket arra, hogy a nehézségek ellenére se veszítsék el a hivatásukba vetett hitüket.  

Biztos vagyok abban, hogy boldogsággal tekintenek vissza a tanítással, neveléssel töltött éveikre. Remélem, hogy minden akkori fáradozás és nehézség feledésbe merült már, és az Önök emlékezetében csak a legszebb pillanatok, emlékek élnek.

Engedjék meg nekem, hogy ma egy személyes élményemről tegyek említést. Ebben az évben volt 50 éve, hogy az óvodából az iskolába léphettem. Egy gyermek számára ez nagy esemény. Akkor nem hittem volna, hogy 50 év múlva Önök előtt mondhatok köszönetet Schuszter Pálnénak, Klári néninek azért, hogy segített elindulni az élet nem túl könnyű útján. Akkor nem hittem volna, hogy most itt kívánhatok Önöknek és Neki is Áldott, Békés Karácsonyt és Reményteli, Sikeres Új Évet.

Kedves Soroksáriak!

Karácsony közeledtével, amikor a keresztény - keresztyén világ Jézus születé­sére emlékezik, Soroksár közössége is részese kíván lenni az ünnepi várako­zásnak.

Ilyenkor az emberek, a nagyobb és kisebb közösségek, a családok egymás felé fordulnak, és a betlehemi csodán, a Gyermek születésén keresztül élik meg a család összetartozásának nagyszerű érzését, az odaadást és összetartást.

Az adventi időszakban településünk Önkormányzata, az egyházak képviselői, a kisebbségi önkormányzatok, az intézmények, a civil szervezetek és tagjaik, az iskolák tanulói, és a szülők, valamint a soroksári vállalkozók támogatásával közösen, összefogva november 30. és december 23. között naponta 14-19:00 óráig karácsonyi „vásárt” és „ajándékozást” rendez a Hősök-terén, a Galéria’ 13 előtt.

Ilyenkor minden ember számára fontos, hogy megismerje az összetartozás, az együttérzés, az ajándékozás örömét. Ma, ebben a rohanó, zűrzavaros világban erre az érzésre mindannyiunknak nagy szüksége van.

Az iskolákban tanuló gyermekek betlehemekkel készülnek, melyek közül a leg­szebbekből kiállítást rendezünk. A Hősök-terén naponta más és más iskola ala­pítványa, nyugdíjas klubok, szervezetek várják Önöket kisebb ajándékokkal, amelyek „megvásárlásával” támogathatják a működésüket.

Az adventi időszakban minden nap a Galéria’ 13 előtt 17:30 órakor az iskolák tanulóiból álló énekkarok, a civil szervezetek tagjai rövid, karácsonyi dalokból álló műsorral kedveskednek. Ezt követően a Galéria’ 13 a soroksári kötődésű művészek egyházi témájú festményeit, műveit, illetve a Soroksári Nagyboldog­asszony Plébániatemplom oltárképeit mutatja be szabadtéren.

A Hősök-terén elhelyezett adventi koszorúnál november 26-án, szombaton 17:30 órakor, és az azt követő minden szombaton Szerencsés Zsolt plébános úr és Kiss Péter református lelkész úr ökumenikus közös gyertyagyújtásra hívja Önöket.

Jöjjenek el, vegyenek részt ebben a közös várakozásban. Köszöntsük egymást, örüljünk együtt, és közben gondoljunk azokra is, akik egyedül töltik majd a Karácsonyt.

„Segítsük, hogy segíthessünk.”

Ezzel a különleges ajándékkal kívánjunk közösen egymásnak, és

Soroksár jóakaratú embereinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket.

 Soroksár Önkormányzata, intézményeinek munkatársai, a kisebbségi önkor­mányzatok, a civil szervezetek, az oktatási és nevelési intézmények pedagógu­sai, diákjai, Soroksár vállalkozói és a támogatók közösségei.

Kedves Olvasóim!

Abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy meghívást kaptam a Törökbálinti Városszépítő Egyesület 25. évfordulójának ünnepi rendezvényére.  Köztudott, hogy Törökbálint és Soroksár hosszú idő óta tiszta és baráti kapcsolatot ápol. Ez a testvérvárosi kapcsolat 2008-ban hivatalosan is megerősítésre került, hiszen a két település aláírta a dokumentumot.  Ez a sikeres megállapodás a Törökbálinti Városszépítő Egyesület és a Soroksári Fehérasztal Társaság tagjainak volt köszönhető. Természetesen ehhez, a lakosság és a civil szervezetek baráti szeretete és nyitottsága is elengedhetetlen.

A rendezvényen a részvételemen túl egy rövid beszéddel is tiszteleghettem az Egyesület tagjai és sikerei előtt.

Megosztom Önökkel az itt elhangzott beszédemet:

Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Elnök úr, kedves megjelentek!

Köszönöm a megtisztelő meghívásukat. Köszönöm, hogy ma én is itt lehetek, és gratulálhatok Önöknek sikereikhez és az elért eredményekhez.   

Soroksár alpolgármestereként bátran mondhatom, hogy nemcsak Törökbálint, de Soroksár életében is egyaránt fontos szerepet játszott a Törökbálinti Városszépítő Egyesület, amely megalakulásának a 25. évfordulóját ünnepli. Az egyesület segítsége nélkül a településeink talán nem ápolhatnának ilyen szoros baráti viszonyt.

A testvérvárosi kapcsolatok baráti kezdeményezésekre, polgári összefogásra épülnek. Törökbálint és Soroksár együttműködésének és szervezeti szintre történő emelkedésének a kereteit a Soroksári Fehérasztal Társaság és a Törökbálinti Városszépítő Egyesület tagjai teremtették meg. Tisztelet és köszönet illeti őket.

Az a bizalmi kapcsolat és őszinte, tiszta baráti viszony, amely a két település között létrejött, és ma is fennáll, egyértelműen a civil szervezeteknek és a lakosságnak köszönhető.

A Soroksári Fehérasztal Társaság tagjaként magam is részt vehettem közös rendezvényeken.

Mára már a zenei élet, az oktatás, a nevelés és a sport egyes területein is találunk a két település között gyümölcsöző, személyes kapcsolatokat.

Ahhoz, hogy az összetartozás országos szinten is megvalósulhasson, a gyakorlatban először a kisebb közösségekben kell, hogy az létrejöjjön. Azt gondolom, hogy a testvérvárosi kapcsolat alappillérként tudja ezt a nemes célt szolgálni.

Egy összetartó és egységes országot építeni csak úgy lehet, ha az itt élő emberek, családok, közösségek, települések és intézményeik képesek együttműködni. Véleményem szerint, egy testvérvárosi megállapodás pontosan ezt az elvet, és ezt a közös szándékot, akaratot és nyitottságot szimbolizálja.

Nagy örömömre szolgál, hogy elmondhatom: Soroksár rendelkezik ilyen megállapodással. 2008. óta Törökbálinttal hivatalosan is testvérváros.

Ezúton szeretném megköszönni minden közreműködőnek azt, hogy 2008-ban, a Soroksári Napok Díszelőadásán sor kerülhetett a testvérvárosi dokumentum aláírására.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik azóta is nagy lelkesedéssel ápolják a két település közötti együttműködést.

A kapcsolat a rendezvényeink kölcsönös látogatásán, részvételén túl, egyfajta közös értékrend képviseletét is jelentheti. Hasonló feladatokat, teendőket és célokat tartunk szem előtt. Világosan látszik, hogy Törökbálint és Soroksár is minden energiáját és lehetséges forrását a települései fejlesztésére, gyarapítására igyekszik fordítani.

Remélem, hogy az a példaértékű kapcsolat és együttműködés, amely Törökbálint és Soroksár között kialakult, továbbra is fennmarad, és hosszú, élményekben gazdag, közös jövő elé tekint.

Ismételten köszöntöm az ünnepelteket e jeles évfordulón, és

Kazinczy Ferenc szavaival köszönöm meg megtisztelő figyelmüket:

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.”

Kedves Soroksáriak!

Megemlékeztünk november 4-én, pénteken Pongrátz Gergely Corvin-közi parancsnokról Soroksári háza előtt, ahol megboldogulása előtt élt. Koszorúzással, gyertyagyújtással tisztelegtünk emléke előtt, ahol közös meghitt hangulatú énekléssel és komoly szavalatokkal gondoltunk vissza rá. Pongrátz Gergely, Soroksárért és az egész hazáért egyaránt nagyon sokat tett. Corvin-közi cselekedetei és a hazatérésével az ’56os emlékhely fenntartásért tett fáradtságos munkái, mély önzetlenségről és hazaszeretetről árulkodik.  Egész Soroksár fájó szívvel gondol vissza elvesztésére, hiszen ezt a tragédiát, a család mellett a mi közösségünk is nehezen dolgozta fel.

Egy idézettel szeretnék magam is fejet hajtani Pongrátz Gergely Soroksár díszpolgára és a haza hőse előtt:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Juhász Gyula

1956 hőseire, áldozataira és eseményeire emlékeztünk Soroksáron

Az elnyomó és kizsákmányoló rendszer rátelepedése és kihasználása olyan mértékű teherként zúdult az emberek vállára, amely súlya alatt bármelyik pillanatban összeroppanhattak volna.  A kitartás, a becsület, az igazságérzet a haza iránti odaadás és mindenekfelett szabadságszeretet volt az, amely mégis éltette azokat, akik a keserves mindennapok terhei mellett képesek voltak kiállni és példát statuálni akár az egész világnak. Igenis a mélybe taszító diktatúra tűrhetetlen és az ellene való küzdelem sohasem hiábavaló. A harc, amelyet felvállaltak az ellenséges rendszerrel szemben útmutatás volt egész Európa számára, hogy a legnehezebb időkben sem szabad belenyugodni a fájdalomba és elnyomásba. Véleményem szerint, ez a forradalom és az idegen hatalom elleni szabadságharc, amely a XX. századi Magyarországon a zsarnokság életét leginkább megpecsételte, egy hősi küzdelem volt. Habár akkor elbukott, mégis azóta talán a legnagyobb jelentőséggel bír és a legnagyobb értéket képviseli számunkra; a végtelen haza és szabadságszeretet jelképe lett.

1956-ra 55 év távlatából emlékeztünk vissza. Sokak számára, talán élénkek lehetnek ezek az emlékek, hiszen az azt követő elnyomó évek nem olyan rég múltak el.

Soroksár egyúttal tisztelgett Pongrátz Gergely a Corvin közi hős előtt is. A hős előtt, akit Soroksár Önkormányzata 2011-ben Díszpolgárának választott. Mint Önök is tudják Pongrátz Gergely Soroksáron élt édesanyjával és testvéreivel, akiktől a forradalom leverését követően kellet elszakadni és emigrálnia.

Soroksár Önkormányzata és Soroksár lakossága október 21-én és 22-én is megemlékezést tartott ’56 áldozatainak, hőseinek és eseményeinek tiszteletére. Mindkét megemlékezés meghitt, szeretetben és tiszteletben gazdag volt.

Október 21-én a Pestszenterzsébeti Temetőben a koszorúzással egybekötött megemlékezés lebonyolításában a Mikszáth Kálmán Általános Iskola segédkezett. Versekkel és közös énekléssel adtuk meg a tisztelet a szabadságharc eseményeinek és áldozatainak.

Október 22-én, szombaton egy fáklyás felvonulás és egy meghitt hangulatú ceremónia keretein belül emlékeztünk meg. A Török Flóris és a Grassalkovich Antal Általános Iskola, a Galamb János Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Soroksári Egységes Pedagógia Szakszolgálat zenekarának és énekkarainak részvétele és produkciója teremtette meg a kellő hangulatot. A közös fáklyás felvonulás a Hősök terétől a Juta dombig tartott, ahol megrendeztünk egy színvonalas ünnepi műsort, amelyet koszorúzással kötöttünk egybe.

Az ünnepi beszédet Földesi Gyula országgyűlési képviselő úr mondta el. Szavalatok és énekek hangzottak el, amelyek felidézték az akkori események zord hangulatát. Az emlékmű mellett a Pázmány Péter cserkészcsapat állt díszőrséget.

A Soroksári Önkormányzat nevében, meg szeretném köszönni mindenkinek a részvételét, aki eljött és fejet hajtott ’56 hősei és áldozatai előtt.

Különös tekintettel a soroksári pedagógusoknak, diákoknak és szüleiknek köszönöm a részvételt, mert fontosnak tartom, hogy hosszú évek hallgatása után a fiatalok is megismerjék mi történt 1956-ban Soroksáron.