Tisztelt emlékező közösség! Kedves egybegyűltek! Soroksáriak!
Az életem során gyakran találkoztam egy mondással, amely mindig visszaigazolást nyert. Ez a mondás így hangzik: „A történelem az élet tanítómestere”. A magyar és a világtörténelemben egyaránt van sötét folt, melynek terhét mind a mai napig cipeli minden ember, és minden nemzet.
A múltban olyan szellemiség volt képes elterjedni, amely a puszta származás alapján embereket ítélt halálra. A mai napon közösen emlékezhetünk Soroksáron is azokra az ártatlan, és kiváló emberek tömegeire: szakemberekre, művészekre, alkotókra, magyar honfitársainkra, akiket kizárólag a származásuk alapján küldtek a halálba. Emlékezünk azokra a zsidó származású emberekre, akiket az akkori vezetés szolgáltatott ki a megsemmisítésnek.
Emlékezünk a Soroksári zsidókra, akik itt éltek közösségünkben, és annak szerves részét alkották. Az erzsébeti zsidóság már az 1870-es években létrehozta a hitközséget. Az itt létrejött aktív vallási és kulturális élet a Soroksáron élő zsidó származásúakat is összekovácsolta. A II. Világháború szörnyűségei, rémtettei következtében a dél-pesti régióban élő zsidó lakosságot is gettókba tömörítették, és elhurcolták. A mai napon róluk, és rájuk emlékezünk, nem csak a keserű és értelmetlen halálukról, hanem az azt megelőző boldog békés életükről is! Köztudott, hogy a náci eszme beszivárgását megelőzően, hazánk, és népünk mindig befogadó, toleráns és nyitott volt más népek, más kultúrák, más vallási közösségek irányában is. Ma sincs ez másként. Őszintén remélem, hogy a magyar nemzet egyszer megszabadulhat majd attól a bélyegtől, amelyet ez a vészkorszak ragasztott rá. A világ újra rádöbben, és felismeri, hogy a magyar ember, a magyar nép nyílt szívű, befogadó, megértő, segítőkész. Minden emléknapnak, mint a mainak is, szerepe van a jelen alakításában, formálásában. A komoly gazdasági, és morális problémákkal küzdő korunkban nem csekély erőfeszítésekre van szükség a múlt valóságának őszinte megismerésére, és arra, hogy a múlt hibáinak feltárásával tanulni tudjunk a történelemből. Minden okosan gondolkodó nemzet, amely élni akar, tudja, tisztában van vele, hogy az elmúlt korok csodáit is, szörnyűségeit is, bűneit és szabadulásait meg kell ismertetni az ifjabbakkal, tanítani kell az új nemzedékeknek.
Ez a tanítás, ez a nevelés nem lehet pillanatnyi érdekek függvénye. Csak akkor szabadító, csak akkor mutathat egy egészségesebb, szebb és jobb jövő irányába, ha a tiszta és teljes igazságot adja tovább. A mai napi megemlékezés is ezt a célt hivatott szolgálni! Tisztelt emlékezők! Egy országot el lehet foglalni fegyverrel, de hazát csak az élete árán nyerhet az ember – tartja egy régi bölcsesség. Akkor lesz hazánk, ha élni tudunk benne. Ha élni tudunk együtt, egymással, egymásért – és ha kell, ki tudunk állni a másikért, egymásért. Addig lesz hazánk, ameddig nem feledjük el, hogy összetartozunk. Ha úgy gondolkozunk, úgy cselekszünk és úgy élünk, hogy összetartozunk. Addig marad szép és gyönyörű Magyarország, ameddig mi mindannyian, akik itt élünk megleljük honunkat e hazában. Amíg emlékezünk az áldozatokra, akiket elvittek, és soha nem térhettek vissza. Beszélünk azokról is, akik borzasztó kínok és szenvedések után hazatértek, ahogy Radnóti írja: a lángoktól ölelt kis országba, hogy az életüket itt éljék le. Emlékezünk azokra is, akiknek nem jutott sírhely. Az ő emlékük is legyen áldott. Emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell, mert csakis a történelem, a velünk élő régmúlt idők pontos ismeretének birtokában alakíthatjuk a jövőnket. Azt a jövőt, ami mindannyiunk emberséges együttműködésének, egymás iránti kölcsönös tiszteletének, és az általunk elvégzett munkának az eredményeként születik meg.
Őszintén remélem, hogy a mai napon erőt tudunk meríteni a múlt borzalmaiból. Láthatjuk, hogy az összetartás, a barátság és a kitartás mire képes. Erőt ad. Erőt, melynek segítségével ma itt a sírkertben leróhatjuk kegyeletünket a múlt áldozatai előtt. Minden időben, így napjainkban is fel kell venni a küzdelmet a gyűlölködés, a gyűlöletkeltés minden formája ellen. Magyarország kormánya is küzd a téves eszmék terjedése, felerősödése ellen, intelemre és óvatosságra intve mindenkit. Helyes ítélőképességgel kell felmérnünk minden helyzetet, hogy meg tudjuk különböztetni a valós veszélyt, és valós támadást a kovácsolt, túldimenzionált problémáktól!
A II. világháború előtti időben elhatalmasodó nyomor, és a mindenhol jelen lévő válság is közrejátszhatott a zsidóság megítélésében. Lehetnek emberek, akik a gondok, nehézségek eredetét másokra fogják. Mások hibáztatásával próbálják megérteni a problémákat, magyarázatot találni a nehéz helyzetekre. Napjainkban is vannak olyanok, akik hasonló elvek mentén vélekednek, hibáztatnak másokat. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt az efféle hangok felerősödhetnek. Közös feladatunk, hogy legyen az bármilyen szélsőséges megnyilvánulás is, határolódjunk el tőle, és lépjünk föl ellene.
Babits Mihályt idézem: ” ma senki sem él azokból, akik kétszáz éve éltek e hazában: de ugyanaz a nép vagyunk, mert emlékezünk. A jelent csak a múltból lehet megérteni: a jövőt csak a múlt alapjára felépíteni.”
Végezetül szeretném megköszönni Kerényi András elnök úrnak a meghívást, és a felkérést. Köszönöm, hogy Önökkel közösen róhattam le tiszteletem a múlt áldozatai előtt.
Budapest, 2012. július 5.
