December 7-én, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a nyugdíjas pedagógusok karácsonyán én mondhattam köszöntőt. Az itt elmondott beszédemet megosztom Önökkel is.
Köszöntöm a kedves pedagógusokat és mindazokat, akik a karácsonyi ünnepséget megtisztelik a jelenlétükkel!
Melegség tölti el a szívemet, hogy e jeles alkalommal én mondhatok köszöntőt.
Tudjuk, hogy a pedagógusok gondoskodása, törődése, odafigyelése minden ember életében nagyon fontos, és mindig kedves emlék marad. Természetesen így van ez az én életemben is. Egy csodálatos emlék számomra.
Karácsony közeledtével, ebben a rohanó világunkban megállunk egy-egy pillanatra, és számvetést készítünk az elmúlt évről, vagy éppen talán az egész életünkről. Felidézzük a legszebb pillanatokat. Azt a sok szépet és jót, melyet elraktároztunk magunkban, amely jót tett a lelkünknek, és amelyre szívesen gondolunk. Visszaidézzük, hogy ebből meríthessünk erőt az újesztendőben, és az elkövetkezendő időszakban is.
Karácsonykor a keresztény- keresztyén világ Jézus születésére emlékezik. Az Adventtel megkezdődik az új egyházi év. A sötétség megszűnésének reményével őszinte, tiszta szívvel várjuk a Világ Világosságának az eljövetelét. Az adventi gyertyák meggyújtása jelképezi az éltető fényt, amely mindent képes megvilágítani.
Az ünnep hangulata megdobogtatja a szíveket, megszólítja a lelkeket. Jobban odafigyelünk egymásra, miközben arra gondolunk, mit nyújthatnánk szeretteinknek, és mindazoknak, akik fontosak a számunkra. Ez a mi legfőbb, mondhatjuk legemberibb értékünk.
Egymás felé fordulunk és átgondoljuk, mit cselekedtünk helytelenül, és ezen miként változtathatunk. Most, amikor ismét nehéz helyzet előtt állunk, és amikor szinte összezavarodni látszik körülöttünk a világ, a legtisztább emberi érzésekre van szükség, és egyre nagyobb szüksége mindenegyes embernek. Csak úgy tudunk túljutni a nehézségeken, ha elindulunk egymás felé, és segítő kezet nyújtunk embertársainknak.
A pedagógusok az egész életük során szeretettel, odafigyeléssel veszik körül a környezetükben lévőket, bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki és tartanak fenn. Belőlük a kisdiákok felé áradó szeretet szinte természetes.
Nemcsak Karácsonykor, hanem az év minden napján a szeretet és megértés szellemében élnek. Arra törekszenek, hogy ezt a szellemiséget, gondolatiságot, érzelemvilágot adják tovább az ifjabb generációknak. Értékes munkájuk sosem merülhet feledésbe, hisz mindenegyes kisdiák boldogulása, vagy sikere az életben az ő munkájuknak is köszönhető.
Tisztelt pedagógusok! Az Önök munkásságának az értéke szinte felbecsülhetetlen, hiszen munkájuk eredménye a szorgos kisdiákokból felcseperedő, mára már felnőtt emberek személyében pompázik, mint a gondos kertész szemében a virág. Azok a jó tettek, kiváló sikerek, amelyeket elértek, az Önök értékes munkájának is köszönhető. Sokszor elég egy kis bíztatás, egy kedves odafigyelés, amit talán mástól nem kap meg az ember, csak a tanítójától. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak a diákok érezték a pedagógusokból áradó szeretetet, Önök visszakapták azt a gyermekektől. Mindannyian tudjuk, hogy csak az kaphat szeretetet, aki adni tud. A pedagógusok pedig ennek a tudásnak felső-fokon vannak a birtokában. A viszonzott szeretet pedig az olykor oly nehéznek tűnő pillanatokat talán megszépítette.
Úgy gondolom, hogy nem a drága ajándékok jelentik az igazi szeretetet. A szeretet a szívünkből árad. Az igazi szeretet az, amit önmagunkból és tiszta szívvel adunk. Egy tanár kedves szava, gyöngédsége, törődése, dicsérete sokszor többet ér, mint bármilyen gazdag ajándék, amit egy gyermek kaphat.
Az az ember, aki nemcsak öncélúan, saját magának él, hanem igazi harmóniát tud teremteni a környezetében, és képes arra, hogy szeretettel forduljon az őt körülvevőkhöz, az bizton számíthat arra, hogy hozzá a későbbiekben is mindenki hálával és szeretettel közeledik. Ezt nemcsak hiszem, hanem tudom.
Ott, ahol harmónia, rend, béke és szeretet van, meghitt, bensőséges kapcsolatokat lehet teremteni és fenntartani. Lelki közösségben jól érzi magát az ember. Élményt nyújt, gazdagabbá tesz. Ezért vagyunk most itt mi is.
Találkozni a régi munkatársakkal, kollégákkal. Emlékezni a múltra, és emlékeztetni a jelen pedagógusait arra, hogy a jól felépített munkájukat folytassák tovább. Bíztatni őket arra, hogy a nehézségek ellenére se veszítsék el a hivatásukba vetett hitüket.
Biztos vagyok abban, hogy boldogsággal tekintenek vissza a tanítással, neveléssel töltött éveikre. Remélem, hogy minden akkori fáradozás és nehézség feledésbe merült már, és az Önök emlékezetében csak a legszebb pillanatok, emlékek élnek.
Engedjék meg nekem, hogy ma egy személyes élményemről tegyek említést. Ebben az évben volt 50 éve, hogy az óvodából az iskolába léphettem. Egy gyermek számára ez nagy esemény. Akkor nem hittem volna, hogy 50 év múlva Önök előtt mondhatok köszönetet Schuszter Pálnénak, Klári néninek azért, hogy segített elindulni az élet nem túl könnyű útján. Akkor nem hittem volna, hogy most itt kívánhatok Önöknek és Neki is Áldott, Békés Karácsonyt és Reményteli, Sikeres Új Évet.
