Kedves Soroksáriak!
Nagy örömömre szolgál, hogy 1848 hőseinek tiszteletére rendezett helyi megemlékezésünkön nagy számban vettek részt. Ezúton szeretném megköszönni minden fellépőnek, közreműködőnek, hogy segítségükkel és kiváló produkcióikkal hozzájárultak a megemlékezés színvonalas és sikeres megszervezéséhez.
Továbbá megosztom Önökkel a köszöntő beszédemet is.
Tisztelt Országgyűlési Képviselő urak, Képviselő asszony, Jegyző asszony, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket Soroksár Önkormányzata nevében ezen a reményteli, hittel és tisztelettel övezett márciusi napon, amely a magyar történelem egyik, talán legfontosabb, és legkimagaslóbb eseményének az emléknapja.
A tavasz érkezése a természetben fellelhető káprázatos változásokban könnyen felismerhető. Ilyenkor azonban nem csak a természet, hanem mi emberek is megújulunk. Nyitunk a világ felé, erőre kapunk, és megújult erővel ismét nekilátunk környezetünk rendezéséhez. 1848-ban sem történt másként. Párizsból egy hullám indult el, amely egész Európa gondolatiságát felvirágoztatta. Olyan szellemiség terjedt el, amely a szabadságot, a hazaszeretetet, az összetartozást és az egyenlőséget hirdette. Felkeltette a nemzeti érzés, az önrendelkezés kimagasló eszméjének az igényét.
Magyarországon is gyökeres változások következtek be, amikor a szabadság gondolata feléledt a magyar emberekben. Az akkori küzdelmek ma is egyfajta példaként szolgálnak. Az elégedetlenség, a széthúzás idején a szabadság lelkesítő gondolata képes volt egyesíteni a nemzetet, bennünket, magyarokat.
Történelmünk egyik legszebb és legkiemelkedőbb fejezete az 1848-as forradalom és szabadságharc. A polgári átalakulás, az össz-nemzet iránti vágy, és az érte folytatott hősies küzdelem a mai napig példa mindannyiunk számára.
Erőt ad, eleven erőt. E nagyszerű forradalmunk és szabadságharcunk emlékéből tudunk erőt meríteni, és hitet. Hittel és megújult erővel mi magyarok csodákra vagyunk képesek. Élni az igazi, a valós értékek mentén. Láthattuk, hogy 1848-ban milyen változtatásokra volt képes az ember. Képes akkor, ha összefog, és közösen munkálkodik a jövőn.
Tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk elődeinknek. Örökségül kaptuk a szabadságot, amely számunkra természetesnek tűnik. Hőseink emlékének, önmagunknak és a jövő nemzedékének azonban mi tartozunk. Tartozunk azzal, hogy az adott lehetőségeinkkel élni merjünk, és okosan éljünk azokkal.
Március 15-e egyik legfontosabb üzenete az, hogy hazánk és a nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, egymást segítve haladjunk előre.
Március 15-e azt üzeni, hogy: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most, vagy soha!”
1848.olyan örökséget hagyott ránk, melyet ápolni kötelességünk.
Becsületbeli kötelességünk. Minden időben. Napjainkban is.
Nemzeti öntudatunk egyik alapvető pillérjeként szolgál ez a dátum.
1848-ban új Magyarország született. A nemesség, a polgárság, a parasztság, az egész társadalom közös összefogásával, érdekegyeztető politikájával lefektették a polgári Magyarország alapjait. Az országgyűlésben az április 11-én meghozott törvények értelmében egy-csapásra Európa legkorszerűbb polgári demokráciáját hozták létre. Az újra megerősödő elnyomó hatalom vazallusai azonban el akarták perelni az országtól ezeket a jogokat. A nemzet fegyvert fogott. Nemcsak a magyar, de az európai történelemben is példátlan összefogás valósult meg. Egyedülálló.
Ma lenne akaratunk, erőnk, bátorságunk? Pedig a túlerő akkor sem volt csekélyebb.
1848. március 15-e. E dátum hallatán bizakodással telik meg a szívünk. Felemelő érzés.
Újra és újra, ma is tisztelettel emlékezünk, és a hőseinkre kegyelettel gondolunk. Legyen áldott az emlékük!
Vörösmarty Mihálynak a hazaszeretetről írt – napjainkban is időszerű - vallomását idézem:
"Szeresd hazádat s ne mondd:
A néma szeretet
Szűz, mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem véthetett.
Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd;
De a hazát könnyelműen
Kockára ki ne tedd."
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
Budapest, 2012. március 15.
